Veszélyben az életed! [9. fejezet]

Dana azzal nyaggatott megint, hogy mikor viszem el a kastélyba. Tényleg rettentően itta az adatokat, és könyörgött, hogy hadd lehessen ő is vámpír. Azt
mondtam neki, hogy ezt majd megbeszéljük a kastélyban, féltem, hogy esetleg megbánhat valamit. Azóta, hogy tudott Rólam, mármint az igazi valómról, sokszor
vittem a hátamon futás közben, mert a sebességet nagyon élvezte. Ittam is egyszer előtte, szarvasból. Az agyaraim különösen érdekelték. Általában szomjaztam
emberek láttán, de az ő vérére nem. Talán azért, mert tudtam, milyen sokat jelent nekem. Lehet, hogy azért mert A-s volt a vércsoportja, és én a B-t jobban
szeretem... =)
De egyszer úgy határoztam, hogy az aznap este tökéletes lesz, hogy elvigyem őt "álmai kastélyába". Mikor közöltem vele a hírt, ujjongott, annyira, hogy fel
is ébresztette az anyánkat.
- Lányok, halkabban örüljetek! - ennyit mondott, aztán visszafeküdt aludni. Mi pedig elindultunk.
Brittával már korábban megbeszéltem, hogy elviszem a húgomat. Ő örült neki, hogy megismerheti a családomnak egy olyan tagját, aki tud arról, hogy vámípr
vagyok. Én ugyan megmagyaráztam neki, hogy magától jött rá, de nem úgy tűnt, mintha nem hinne nekem. Vagy csak szivatott?
- Szia. Te ugye Britta vagy? Te változtattad át a nővéremet? - így köszöntötte Brittát Dana.
- Igen, Britta vagyok, és igen én változtattam át. Szia. - Brittát szórakoztatta ez a sok kérdezősködés. Kezet fogtak, aztán körbevezettem Danát. Minden
nagyon tetszett neki, azt mondta, hogy lakna a szobámban =) Miért mindig az én szobámat nézik ki...

- Rissa, ugye átváltoztatsz majd? Ugye lehetek vámpír? - Britta közbeszólt.
- Családtagokat nem változtathat át, csak ha tanúk előtt bizonyítod, hogy tényleg szeretnél vámpír lenni. Akkor átváltoztathatnak, de Rissa nem. - Rám kacsintott. De hogy bízzam rá  valakire a húgomat? Olyanra, aki vért iszik?? Lehetetlen... - Talán majd én. - Nagyot néztem Brittára.
- Te? Bevállalnád? Tényleg? - ujjongva ugrottam a nyakába, és ezzel el is árultam magamat. Annyira szeretném, ha a húgom velem maradnak örökre...

-Akkor intézzük el a hivatalost. Gyere Dana. Rissa, Connor és Adam már várnak. Megleszünk, ne félj.
-Persze. Oké. Megyek. Sziasztok.


Elindultam, a szám a fülemig szaladt. Vidámabb voltam, míg addig valaha. A családom - na jó, a családomból a legfontosabb személy, aki a legközelebb áll hozzám - velem marad. Ma este vámpír lesz, és akkor majd velem jön délutánonként, meg esténként ide. Az utam már nem lesz olyan unalmas, mint eddig volt.



Adam most különlegesen fogadott. Felkapott és megpörgetett, aminek az lett az eredménye, hogy majdnem fejen rúgtam Connort. Nevettem Adam-el együtt, de amikor lerakott kissé megszédültem. A világ kicsit még forgott velem, de Adam megfogott, mikor el akartam esni.
- Szia Rissa - teljesen egyszerre mondták. Egymásra vigyorogtak, és Adam folytatta.
- Szeretnénk ha velünk jönnél - innen Connor átvette.
- Holnap reggel - innen megint Adam.
- A Symbad klán - ...Connor.
- Megbeszélésére. - Adam.
- Mint a barátnőm - Ezt Adam mondta de olyan hangsúllyal, hogy belepirultam, mármint ha egy vámpír képes erre.
- Persze.. Azt hiszem benne vagyok. =) - én is vigyorogtam, mint valami félbolond, de hát na... ez váratlanul ért..
- Oké, akkor holnap reggel tízkor a kapu előtt várunk és Adam csajaként jössz velünk erre a Symbad-os cuccosra.
- Megbeszéltük. - ekkor valamit éreztem a fejemben. Mintha valaki beszélni akarna velem. Lassan halk szavakat hallottam, amik ezt mondták.
"A húgod életveszélyben van. Siess. Még 3 perc."
Rögtön rohantam oda, ahol a húgomat sejtettem. Benyitottam a nagyterembe, s őt láttam... körülötte szomjas, és véreres szemű vámpírokkal, akik támadásra készen álltak.