A bálterem tele volt gyönyörű, sápadt alakokkal. Rajtam kívül csak egy viselt vörös ruhát, úgy gondoltam, ő Clementina Darrow lesz. Britta sietett hozzám,
hogy bemutasson a legfontosabbaknak. Először a vörös ruhás vámpírnőhöz vezetett, aki mint kiderült, tényleg Clementina Darrow volt.
- Klánunk vezetője, Clementina Shara Diane Darrow! - Britta meghajolt előtte, jónak láttam hát követni a példáját. Aztán én következtem.
- Clementina Darrow klánvezetőnk által kiválasztott hivatalos trónörökös, Clarissa Ross! - mindenki tapsolt, én pedig - ha egy vámpír képes erre, akkor
elpirultam. Mindenki nagyon barátságosnak tűnt, pedig lehet, hogy tegnap én lettem volna a nasi, ha ide kerülök.
- Tudod - kezdett el személyesen nekem, négyszemközt beszélni Britta - te sokunknál szebb lettél - irigység csengett volna a hangjában? - És sok itt a vámpír
srác. De te nem szerethetsz bele akármelyikükbe. Ha később hozzámennél egy alacsony rangú vámpírhoz, azzal lealacsonyodnál az ő rangjára. Ezt pedig mi nem
akarjuk, ugye? - szigorúan nézett rám, pedig azt hittem, hogy viccel.
- Hát persze, hogy nem! De ne komolykodjunk már annyit, mond inkább azt, hogy ki az, akibe nyugodt szívvel belezúghatok. [xD a szerk] - erre elmosolyodott,
és az arcán a gondolkodás jeleit fedeztem fel.
- Oh, az első számú jelöltünk, akivel nagy szerencséd lenne, Adam Darrow, Clementina Darrow egyetlen vámpír fia. De tudod mit, majd elmondod, ki tetszik,
én pedig vagy engedélyezem, vagy ha nem elég magas rangú akkor bizony el leszel tiltva tőle. - persze ezt is csak viccből mondta. Gondolom.
Ennyi volt a mondani valója számomra és gyors léptekkel eltávolodott - az italpult irányába. Én a táncparkett felé indultam, de amilyen rémesen szerencsés
vagyok, mert az vagyok, rögtön bele ütköztem valakibe, aki mellesleg, nehogy elfelejtsem, egy rémesen jóképű vámpír fiú volt. Hidegszőke haja és tengerkék
szeme nem ütött el annyira sápadt bőrétől, mint az én fekete hajzuhatagom. A fekete ingen amit viselt, fehér mintával a calipso klán címere volt látható.
- Öhm.. ezer bocs, nem akartam... - nem akartam dadogni. De egy ilyen fiú ezt váltja ki belőlem..
- Semmi gond, nyugodj meg.. Amúgy Adam vagyok. Adam Darrow. - áh, ekkora mázlista azért mégsem lehetek.. ez lenne a különleges képességem? =) És úgy
mosolygott rám, mintha lenne egy közös titkunk. Ez a cinkos mosoly.. már ezért a látványért érdemmes volt eddig élni.
- Hello, Adam. Én pedig Clarissa Ross vagyok. De hívj nyugodtan Rissa-nak.
- Te vagy.. persze, gondolhattam volna. Te vagy az örökös. Bocsánat, hogy nem ismertelek fel rögtön. Tudod, nem igazán figyeltem a bemutatást. - az a cinkos
mosoly, ami eddig álarcként szolgált, most eltűnt az arcáról, a helyét zavar és szégyellősség váltotta fel.
- Nincs semmi baj. Tudod ez az első napom vámpírként. Ez még furcsa nekem..
- Körbevezesselek? - visszatért a kedvenc mosolyom.
- Igen, az nagyon jó lenne. Köszönöm. - visszamosolyogtam, ő pedig megfogta a kezem és húzott maga után.
Figyeltem őket, már majdnem egy órája. Úgy láttam, hogy Clarissának nagyon tetszik Adam. És nem is nagyon leplezte. Adam arcán is láttam valami furcsát..
még sose láttam ennyire feldobottnak és vidámnak. Úgy követte Rissát mint egy jól nevelt pincsikutya, ahogy körbevezette a kastélyon. Az én kastélyomon.
Örültem, hogy végre szerelmes. Erre utaltak a mozdulatai, a szavai, amiket hallottam. Örültem, mert nővéreként csak jó életet kívánhattam neki.
Mert én az ő elveszett nővére vagyok, akiről csak Clementina Darrow, vagyis az anyám tud. Én vagyok a rég eltűnt és halottnak hitt Britany Darrow, a jogos
örökös. De én száműzve lettem és azóta Britta néven ismer mindenki. Kár, hogy nem mondhatom el neki, hogy ki vagyok. Britta - Britany Darrow, aki vele egy
házban nőtt fel, én tanítottam meg lovagolni és az első kutyáját is tőlem kapta. Persze akkor még emberek voltunk. Utána anyu átváltoztatott engem.. Csak
tizennyolc voltam. Később átváltoztattam Adam-et. Ezért száműztek. Anyámnak jó oka volt rá hogy átváltoztasson - az egyetlen élő örökös voltam.
De családtagokat csak akkor lehet átváltoztatni, ha beleegyeznek és ez tanúk előtt történik. Én viszont puszta szomjúságból változtattam át az öcsémet.
Szörnyű önzés volt, megérdemeltem hogy száműztek. És végül Adam-nek is jó sorsa lett, nemesi herceg lett belőle, de a bűntudatot nem tudtam legyőzni
magamban.
Eközben a női mosdó kövén ülve egy szőke vámpír lány zokogott. Most látta azt a fiút, akit ő szívből szeretett - az más dolog, hogy a fiú ezt semmibe vette -
egy másik lánnyal kézen fogva sétálni. Nem kisebb dolog, hogy ez a lány maga az örökös, Clarissa Ross volt. Tessa örökre megfogadta magában - ha alkalma lesz,
visszaszerzi Adam-et. És ha alkalma lesz, megmondja a magáét ebből az emberi világból átlökdösött kis csitrinek, aki elvette tőle őt. Legalább annyira
megérdemli a trónt, mint Clarissa Ross, ha nem jobban! És mégis, azt a kisvárosi tinilányt jobb vezetőnek gondolják, mint őt! Felháborította a tény,
hogy ezek után Clarissa Ross minden parancsának engedelmeskednie kell. Útálta azt a lányt. Nem ismerte, de útálta. Ő tudott mindent, ami ebben az udvarban
történt. Még azzal is teljesen tisztában volt, hogy Britany Darrow a bálteremben tartózkodik - a hetvennégy éve száműzött Britany. Az ő volt legjobb
barátnője, aki még neki sem árulta el a visszatérését. Tudott minden titkot a kastélyban, még olyanokat is, amiket maguknak se vallottak be az emberek
teljesen. Tessa Clay, a gondolatolvasó.
Az Adam-el eltöltött csodás órák után jó érzés volt ismét az üres báltermet látni, és azt, hogy Britta mosolyogva jön felém.
- Na, hogy boldogultál az öcs.. úgy értem Adam-el? - megbotlott a nyelve. Csak nem ...az öcsémmel? -t akart mondani? nem, nem hiszem. Akkor ő lenne az örökös.
- Nagyon kedves fiú. Teszik nekem. Rendes volt egész este. - És akkor a részletekről még nem is beszéltünk...
- Tuti, hogy beléd van esve. Láttam az arcán! Hogy te mekkora mázlista vagy, te ... Sok lány most nagyon irigy rád, ugye tudod? Hát persze hogy tudod..
Biztos magadtól is rájöttél, hogy Adam mekkora bálvány erre. És persze nem utolsó indok, hogy van pénze is rendesen, hiszen Clementina fia. Sokan nem annyira
szerencsések mint te, nagyon sok lányt kikosarazott a klánból. Sokan miatta mentek át a Secret Hard klánba. És ennek Clementina nagyon nem örült, meg persze
én se. Még nem mondtam neked, de a Secret Hard az ellenséges klán, a város másik végében van a törzshelyük... - és folyt belőle a beszéd, mint a vízfolyás.
Egész másnap csacsogott volna, ha nem állítom le, és közlöm vele, hogy szeretnék egyedül lenni. Felmentem a számomra kijelölt szobába, leültem az ágyra és
elgondolkoztam azon, hogy vajon tényleg komolyan gondolja-e a dolgokat Adam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése