Ébredés [5.fejezet]

Hangokat hallottam magam körül, de nem értettem tisztán, hogy mit mondanak. Hallottam Brittát, Adam-et, Logant, és talán még Clementina is ott volt. Halkan,
suttogva beszéltek, mintha aludnék. Próbáltam megszólalni, vagy kinyitni a szememet, de nem sikerült. Az aggódó beszélgetés egyre tisztábban jutott el a
fülemig, lassan össze tudtam kötni a mondatok értelmét. Olyan érzés olt, mintha nyugtatózva lettem volna.
- Szerintetek mitől ájult el? - azt hiszem, ez Adam hangja volt. Hirtelen eszembe jutottak a korábbi emlékek. Dühös voltam magamra, hogy rátámadtam Adam-re,
és szomorú voltam, mert ezzel valószínűleg örökre elvesztettem. Könnycsepp gördült le a szememből, és irtelen mindenki abbahagyta a beszélést. Hosszú csend
után megszólalt Adam.
- Rissa, én tudom hogy hallasz. Figyelj rám, jó? - próbáltam bólintani, és azt hiszem sikerült is kicsit megmozdítani a fejemet.
- Ugye tudod, hogy én nem úgy értettem azt, amit délelőtt mondtam? Mert én komolyan nem akartalak megbántani és értem, hogy mért reagáltál úgy, ahogy. Hiszen
tényleg azt mondtam de hidd el hogy nem gondoltam komolyan, csak az egóm mondatta velem.
- Tudom. - magamat is megleptem azzal, hogy tudtam beszélni, viszont a könnyeim tovább folytak. Lassan felültem, mert már képes voltam mozogni, és a kezembe
rejtettem az arcomat, hogy ne lássák a szememet. Adam leült az egyik oldalamra, Britta pedig a másikra. Mindketten próbáltak vígasztalni, de nem nagyon
sikerült nekik. Zokogtam tovább, egészen addig, amíg Clementina meg nem szólalt.
- Minden vezetőnek meg kell tanulnia legyőzni a fájdalmat. Ha most fel tudsz állni, lemosni az arcodat és büszkén elsétálni előttünk, akkor tökéletesen
alkalmas vagy a vezetőségre. És én tudom, hogy meg tudnád csinálni. Viszont most nem kérem ezt tőled. Nyugodtan sírd ki magad. - most, hogy megadta a nyugodt
sírásra az engedélyt, kisírtam minden bánatomat.

Másnap jöttem rá, hogy milyen jót tett az a sok sírás. Bár a  szemem még mindig piros volt, a lelkem megnyugodott, és boldog voltam, mert újra békés volt a
viszonyom Adam-el. Egyetlen szerencsém az volt tegnap, hogy Adam nem küldte rám a személyi testőreit mikor elkezdtem szidni. És ami még elöntött egy hatalmas
hullámban, és majdnem megint sírógörcsöt hozott rám, az a hála volt, hogy mindvégig csak egyetlen emberre  támaszkodhattam stabilan, aki Logan. Mérhetetlenül
sokat köszönhettem neki, és ő volt a legjobb barát akit csak kívánhattam magamnak. De csk barát volt, semmi több.

A vérvacsi most még jobban ízlett, mint általában, mert most embervért kaptam, és sokkal nagyobb mennyiségben. Gondolom ezt Clementina intézte el nekem, hogy
könnyebben kiheverjem a veszekedést, és az ájulást. A vér égette a nyelvemet, édes és savanyú volt egyszerre, éreztem benne egy kis sósat is. Forró volt, de
néha hidegnek éreztem a nyelvemen. Ahogy nyeltem a kortyokat egymás után, éreztem, hogy erősebb és erősebb leszek, az érzékeim élesebbek lettek. A látásom
annyira megerősödött, hogy észrevettem a porszemeket a terítőn és a  padlón, a hallásommal egy légy szárnycsapásait is érzékeltem, s a mozgásom is annyival
gyorsabb lett, hogy meg is fogtam a kezemmel azt a legyet.

Felfedezőkörútra indultam a kastélyban. Nagyrészben az én szobám  folyosóján kívül az egész kastély titok volt még számomra, így hát elindultam az egyik
folyosón. Ez a vándorlás addig tartott, amíg el nem tévedtem, és körülbelül másfél óra kellet, mire visszajutottam a számomra ismerős folyosóra. Az ismerős
szoba - az én szobám ajtaja előtt azonban egy ismeretlen kis könyvecske feküdt, melyre cikornyás betűkkel az volt írva : Adam Darrow Naplója.
Lassan felnyitottam a közepénél, és elkezdtem olvasni.

"Ma különös álmom volt. Eddig még sose történt ilyen. A Calipso kastély báltermében egy fiatal vámpírlánnyal táncoltam. Annyira valóságosnak  tűnt. Vajon ki
lehet ő? És meg fog-e történni végül?"

Lapoztam egyet.

"Bemutatták nekünk az új örököst. Clarissa Rossnak hívják, és egy csodálatos lány. És kisértetiesen hasonlít ahoz a lányhoz, akivel álmomban táncoltam. Ő
lenne? talán. Mindenesetre megpróbálok közelebb kerülni hozzá, baj nem lehet belőle. Őszintébb velem, mint eddig akárki a klánból, és még alig ismerem. Azt
hiszem, anyám nem véletlenül őt jelölte ki.."

Még egyet lapoztam.

" Ma láttam Rissát Logannal, a konyhásfiúval. Vért csempésztek Rissa szobájába. Logan nagyon kedvelheti, hogyha a munkáját áldozza érte. Egy kicsit féltékeny
vagyok. Velem sose tölt annyi időt, mint azzal a szegény konyhásfiúval. És én pedig annyira szeretném jobban megismerni! Azt hiszem, tanácsokat kell kérnem
Connortól. "

Úgy gondoltam, nem véletlenül került pont az én névtábla nélküli ajtóm elé Adam naplója. És úgy döntöttem, hogy vissza viszem neki. Elindultam hát a szobája
felé, bekopogtam. Mikor ajtót nyitott, az arcát látva megtört a lelkem, és már tudtam, hogy szükségem van rá.